És, hogy mi ez a titok? Utolsó embernek lenni nagy felelÅ‘sség, egyfajta szent magány, amit egy kapuson kÃvül senki más nem ért meg. A kapusháború épp azért különleges, mert olyan emberek viadala ez, akik legyenek bármilyen csapatban, játszanak akár riválisként is, valahol legbelül még szurkolnak egymásnak – sosem éreznek felhÅ‘tlen örömet, mikor kollégájuk a másik kapuban potyát kap, és ezzel a góllal nyerik meg a találkozót. A kapusháború minden csatájának keretet adott ez az egység, a kapusság, és igaz, hogy most egymást lÅ‘tték a hálóőrök, de minden párbaj egy-egy valódi, lovagi ütközet volt. Kemény, kÃméletlen, de sportszerű, melyben állandóan érezhetÅ‘ volt egymás feltétlen tisztelete.